Útvonal-tervezet: 90-90A busz Moszkva tér-Költő utcai megállótól 5 perc csodálatos séta; 212 busz Boráros tér- Költő utcai megállótól 5 perc szintén csodálatos séta; Fogaskerekű Városkút megállótól 5 perc feledhetetlen séta; Házi személygépkocsi csodás séta nélkül.
Utolsó frissítés: 2010 május 20. (csütörtök) 15:46
2010. március 26-án este Bóta Nóra énekelt a Strófa Klubban a Strófa Trió vendégeként. Törékeny fiatal nő, egy szál gitárral, vörös hajzuhataggal...és milyen hanggal!
Már kislányként elkezdett zenét tanulni és énekelni, majd Dévai Nagy Kamilla “fiókája” volt négy éven át. A Zenedében ismerkedett meg a vers-megzenésítéssel, s hogy megszerette a megzenésített verseket, az immár nem kétséges számomra sem!
Amikor eljött az idő, finoman, óvatosan töltötte be a dal a termet, s minden nesz elcsitult. “A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szelíden, s nézik, nézik a csillagok...” szólalt meg a “Reménytelenül” elénk simítva József Attila rezignációját, a Kaláka dal átdolgozásaként. Huszonéves voltam, amikor ezek a sorok tükrözték leghívebben lelkem búbánatát, ezért különös volt azon az estén mindezt dalban hallani. (Nem fájtak már a szavak, s a megpendített hangulat sem, ám emlékszem az útra, ami hosszan tartott a gyógyulás felé...)
Nóra főként József Attila verseket hozott a Klubba műsora első részében, majd Bródy Jánostól és Ákostól játszott. Sosem történt még ilyen a Strófa Klubban, de elhangzott egy film főcím dal (a Magyar Vándor című filmből), s repertoárra került egy musical darab is, a Valahol Európában című musical-ból. Műsorát saját szerzeménnyel zárta. Az érzékeny kezdés szinte észrevétlenül varázsolódott át sodró lendületű dinamizmusba, megmutatva Nóra üde színeit, nyílt, erőteljes hangját és tehetségét.
Előbb-utóbb a nem klubos vacsora-vendégek is belefeledkeztek a klub-hangulatba, de a “fránya” kávégép csőrére nem ártott volna sálat kötni!Szorgos munkából estünk éhesen a klubba a férjemmel, ezért lelkesen kanalaztuk a szünetben a minden-havi betevő palóc levest. Utána következett a klubos szünetek igazi erénye: a beszélgetés olyan ismerősökkel, akikkel ott szoktunk találkozni!
A Strófa Trió annak ellenére “állt rajthoz”, hogy Dara Vili gyengélkedett. Játszottak, játszottak, lelkesen, szeretettel, s nem maradt hely a rosszullét számára. A közös muzsikálás alighanem gyógyít! A harmadik ráadás – közkívánatra – Sárhelyi Erika “Budapest” című verse volt, a hegyről belezengve az éjszakába...(Bozó Edit)
Alig múlt el a Valentin Nap, s 2010.02.19-én az Escargoz Music Group
volt a Strófa Trió vendége a második klub-esten.Mire mindenki elhelyezkedett, és a zenészek is megérkeztek, lelkesen bekanalaztunk a férjemmel egy-egy tányér palóclevest, s nem győztük a „portéka” jóhírét kelteni.
Ezzel le is oldódott rólunk a heti munka nyűge-baja, s belefeledkeztünk a klub-hangulatba. Másképpen jó az új helyen, mint volt a Harmónia Műhelyben. Másképpen hangulatos, mint a kuckós, régi pincében. Tovább élhet a Klub,sokunk örömére. Az estet a Trió nyitotta Székely Nagy Gábor „Jel” című versével.
„Néhány, jó szó, néhány szép pillanat…” hangzott a dal szépen arról, ami lényeges. Tibort nem igazán akadályozta elhúzódó náthája sem abban, hogy megadja az est finom alap-hangulatát. Régi, kedves dalok „kerültek terítékre”
(Spirituálé, Időmarasztaló, Mese a valóságról, Mérleghinta, Budapest…) Karácsondi Imre, Szentmihályi Szabó Péter, Birtalan Ferenc, Savanya István és Sárhelyi Erika verseiből „sütve-főzve”. Savanya István „Mese a valóságról” című verse – az egyik kedvencem – ezúttal megmakacsolta magát, és megtréfálta a dalszerzőt több nekirugaszkodásra is. Más helyen, a tervezettnél kicsit később azonban, engedelmesen simult Dara Vili ajkára mindnyájunk nagy gyönyörűségére.
Milyen kár lett volna kihagyni a makrancoskodót! Burns „Nagyhasú flaskó”-ja, és Birtalan Ferenc „Bor”-a édesítgette a keserves szerelmes dalokat N. Horváth Péter és Ady tollából (Tánc, Héja-nász az avaron), majd Strófa blokk Názim Hikmet „Arról van szó” című dalával zárult. Még most is dúdolgatom a török költő Somlyó
György fordította sorait: „Nem az a kérdés, hogy fogoly vagy-e, / Arról van szó, hogy meg ne add magad.”
A szünet jóízű beszélgetésekkel telt, majd a zsebkendőnyi „színpadon” fellépett az Escargoz Music Group. Jól okoskodtunk, bizony „Csiga” a zenekar neve.Nem mesélték el a névadás történetét, az azonban bizonyos, hogy lendületes, feszes és virtuóz játékuk alaposan megkérdőjelezte csigaságukat. A Szirmay Gergely (gitár, furulya, alt-klarinét) vezette zenekar három éve alakult. A tagjai Németh Márta (brácsa) Gyapay Kinga (nagybőgő), Clemente Gábor (ütőhangszerek), Lábos Szabolcs (elekro-saz). Ez utóbbi héthúros török népi hangszer – neve kimondva: „száz” – lehetővé tette az alapjaiban is egyedi hangzásuk még ízesebbé tételét. Jazz standard feldolgozásokat hallottunk tőlük improvizációkkal bőségesen fűszerezve, valamint balkáni dallamokra épülő jazz-világzenét (ha meghatározhatom így hangzásvilágukat).
Finom volt, köszönjük!
Az együttest hallgatva hirtelen elöntött a hála. A Strófa Trió jóvoltából hallhattam öket, s azokat az együtteseket és költőket, akik megfordultak már strófáéknál. Felráznak, simogatnak, elandalítanak, meghökkentenek és adnak… sokat, szeretettel./Bozó Edit/
Időpont:2010. február 19-én, pénteken 18 órai kezdettel
Helyszín: Fonográf Svábhegyi Vendéglő (1121 Budapest, Költő utca 30)
A Strófa Klub felköltözött a Svábhegyre, közelebbről a Fonográf Svábhegyi Vendéglőbe. Lassan szállingóztunk oda január 15-én, hiszen kinek a BKV sztrájk, kinek a közlekedési dugók nehezítették az életét. Olyan is volt, aki a GPS-re bízva magát össze-vissza kujtorogva a környéket, érkezésekor csak annyit kérdezett: „No, most akkor, hol is vagyunk?”
Akárhogy is, csak összegyűltünk néhányan, s csendes tereferével vártuk a kezdést. Méregettük, hogyan is lehet úgy elhelyezkedni a kellemes vendéglőben, hogy jól lássuk a „színpadot”. Mire megtaláltuk a helyünket, megérkezett a Göncölszekér együttes hiányzó tagja is.
A Strófa Trió muzsikált először. A falakat Sivák Enikő képei díszítették, s szinte ragyogott az angyal Silling Tibi feje fölött, amikor Fenyvesi Félix Lajos sorai lopakodtak közénk: „Öt világrész szórta rám minden kis csodáját, észrevétlen…” Hazaszeretetről, szerelemről, és a szülőváros szeretetéről szóltak Dara Vili finom dalai, melyek három szólamban varázsolták el a hölgyvendégeket, Tábi Tamás hegedű szólóival, furulya futamaival fűszerezve.
A Trió hat dal után átadta a stafétát a Göncölszekér együttesnek. A kicsit merengő hangulatot szétrebbentették bohókás fricskáik. Fütyörészve barangoltak kis és nagyvárosi utcákon, kortárs költők verseivel (Kovács András Ferenc, Tolnai Ottó). Ladányi Mihály soraival belekóstoltunk a nem szeretés keservébe, s alig hogy véget ért a dal, belesipított a csendbe az étterem kávégépe. Hosszasan sípolt majd szörtyögött, s közreműködése meg is adta az alaphangot a folytatáshoz.
Kikötőkben, kocsmákban jártunk ezután, a szerelem és az italok kapcsolatát kutatva, s élveztük a Göncölszekér-hangulatot… Amikor arról szólt a dal, hogy „Nem bírok dolgozni, olvasni sem…” hirtelen lebucskáztak a kották a kottatartóról. Nagy baj nem lett a dologból, s egyre oldottabban folyt a műsor tovább, Kemény István, Tóth Árpád, Kovács András Ferenc, Keats soraival, gitárral, harmonikával, xilofonnal, bendzsóval, mandolinnal.
Jókedvűen csöppentünk a szünetbe, amely után ismét a Strófa Trió játszott szeretett, várt dalokat. Ráadásként jókora meglepetésben volt részünk. A Trió Szombathelyre készül, az Énekmondó Fesztiválra, amelyen – csak úgy, mint minden résztvevő –, előadnak egy szabadon választott Cseh Tamás dalt. Nyilvános próba kerekedett előttünk, s áradt a zene, nem ’csehtamásosan’ – hiszen úgy nem is lehet, hanem ’strófatriósan’, emlékezőn, szeretettel, alázatosan…(Bozó Edit)
Strófa Klub új helyszinen!
Időpont: 2010. január 15-én, pénteken 18 órai kezdettel
+36309508109
info
strofa.hu
